EzüstfákAz Elaeagnus nemzetségbe legalább 70 faj tartozik, melyek legtöbbje Kínából származik. A nemzetség legismertebb, hazánkban is sokhelyütt látható képviselője a keskenylevelű ezüstfa.
Elaeagnus angustifolia / Keskenylevelű ezüstfa
Származás: A Nyugat- és Közép-Ázsia mellett a Földközi-tenger vidékén is elterjedt faj. Közép-Európát, így hazánkat is - díszes lombozatán kívül - elsősorban a homok megkötésére és az elszikesedett alföldi területek fásítására alkalmazható cserjeként hódította meg.
Mára az ezüstfa a hazai nemzeti parkokban a megmaradt példányok spontán terjedése miatt nem kívánatos, tájidegen fajjá vált. Ezt indokolja a nitrogénmegkötő baktériumok által a talajban felhalmozódó nitrogénszint miatti aljnövényzet változás.
A könnyen fenntartható, változatos kertek építésében új szerepet kapott, szívóssága és különleges színe miatt szoliterként és térhatárolóként is szívesen ültetik.
A köznyelvben gyakran találkozhatunk az ezüstfűz és az olajfűz elnevezéssel is.
Legfeljebb 10 m-es magasságig növekvő fa, vagy cserje. Jellegzetesen megdőlt törzse alacsonyan ágazik el. Sötétbarna, rostosan felrepedező kérge és az ezüstös színű lomb látványos kontrasztot alkot. Az ezüstös fiatal hajtásokon néhány centiméteres tövisek találhatóak. Lándzsás levelei 4-8 cm hosszúak, 1-2 cm szélesek, ép szélűek, színük felül zöld, a fonákon pedig ezüstfehér. Május végén, június elején nyíló virágai 1-3-asával állnak, ezüstfehér és sárga színűek, kimondottan illatosak. A 1-1,5 cm hosszú, olívabogyóra emlékeztető lisztes állományú csontár termését több ázsiai országban szárítva árulják és fogyasztják.
Környezeti feltétel: Gyors növekedésű, só- és szárazságtűrő növények. A talajtípussal szemben támasztott igénytelenségük miatt csaknem bárhová ültethetőek a sziklás kertektől az időszakosan belvizes területekig. Rendszeres nyírással szép sövény nevelhető belőlük, de nyíratlan térhatároló növényként, és szoliterként is ültethetőek. A telepítés időszakában igényelnek némi öntözést, de később mindez elhagyható.
Elaeagnus umbellata / Pirostermésű ezüstfa
Származás: Kelet-Ázsiában elterjedt növény, legnagyobb természetes populációja Kínában, Koreában és Japánban található.
A pirostermésű ezüstfa általában 3-4m magasságúra megnövő bokros cserje, vagy kis fa. Hajtásai többnyire tövisesek. Levelei 4 – 10 cm hosszúak, 2-4 cm szélesek, színük zöld, a fonákon pedig ezüstfehér pikkelyszőrős. Sárgásfehér, illatos virágai 1-7-ével május - júniusban nyílnak. Egyik díszítő értékét a termése adja, amely enyhén tojásdad, 0.8 - 1 cm átmérőjű, vörös színű ezüstös vagy barnás apró foltokkal. A lédús gyümölcs ehető.
Forrás: http://palmaligetetmagyarorszagnak.com
