Június végén haragoszöld levelei fölött aranysárga koronát növeszt a csörgőfa, bugás virágaitól sárgállik a környék, donganak körülötte a méhecskék, darazsak. Augusztusban ezekből a virágokból fürtökben lógó, halványzöld hólyagszerű termések fejlődnek, amelyek őszre fokozatosan megbarnulnak, s október végén már rozsdásan vöröslenek. Ahogyan fújja a szél az ágakat a termésekben a megszáradt magok valóban csörgő hangot adnak. Ősz végén a termések kinyílnak és a gömbölyű, fekete magok szétszóródnak, de a termés burka még télen is rajta marad az ágakon.

Koelreuteria paniculata a szappanfaalakúak (Sapindales) rendjébe, a szappanfafélék (Sapindaceae) családjába tartozó fás szárú, lombhullató növényfaj. Kelet-Ázsiában, Kína és Korea területén őshonos, Európába a 16. században török közvetítéssel került, díszfaként termesztik. Japán tengerpartjain és Dél-Európában betelepült fajként vadon is él. Az USA keleti részén, főként Floridában inváziós fajnak tekintik. Két változata ismert: Koelreuteria paniculata var. paniculata. Észak-Kínában és Koreában terjedt el.

A levelek egyszeresen szeldeltek. Koelreuteria paniculata var. apiculata (Rehder & E.H.Wilson) Rehder (syn. K. apiculata). Nyugat-Kínában (Szecsuán) terjedt el, lépcsőzetesen átmenve a közép-kínai var. paniculata változattal. A nagyobb levélkéjű levelek gyakran kétszeresen szeldeltek. 5-10 méter magas, kerek koronájú fa. Kérge repedezett, világosbarna. Fiatal hajtásai vastagok, narancsos barnák. Levelei szárnyasan összetettek, 20-40 cm hosszúak, 11-13 erősen fűrészes szélű, csúcsos levélkéből állnak. A nagyobb levélkék a levél középpontján maguk is szeldeltek, de nem minden levél kétszer szeldelt, mint a Koelreuteria bipinnata fajnál. A levéllemez fényes zöld színű, fonákján kékes árnyalatú. Ősszel a levelek aranyos sárga, majd barna színt kapnak.

A nyár második felében virágzik, az apró, illatos sárga, négy szirmú virágok látványos végálló bugavirágzatot alkotnak. Hímnős virágait méhek porozzák. Három élű toktermése 3-6 cm hosszú, 2-4 cm széles, felfújt hólyagra emlékeztet. Színe éretlenül zöld, éretten narancssárgás, ősszel sötétbarna. Egész télen díszíti a fát. A termés sötétbarna vagy fekete, 5-8 mm átmérőjű magokat tartalmaz, melyek sütve ehetők, de fogyasztásuk nem terjedt el. Fény- és melegkedvelő, szárazságtűrő, a talajra és a városi levegőre nem érzékeny növény, ezért utcafának is kiváló, de parkokban is szép látványt nyújt. Az erős szelet jól viseli, ám a tengervíznek való kitettségre érzékeny. wikipedia

Képgaléria